Kedves Hetedikes!

Amikor nagyszüleink hetedikesek voltak, még hírből sem hallottak a számítógépekről, mi pedig már szinte meg sem tudnánk lenni nélkülük...

Játsszunk csak el egy pillanatra a gondolattal: mi történne otthon, ha a számítógépek fellázadnának és megtagadnák a munkát? Természetesen nem tudnánk rajta játszani, internetezni, megnézni az e-mailjeinket. Szüleink sem tudnák így ismerőseikkel tartani a kapcsolatot, de nem tudnák elérni elektronikusan a bankszámlájukat sem. Hiába próbálnánk mobiltelefonon segítséget kérni, az is egy kis számítógép, tehát nem működne. A vezetékes telefon sem: a telefonközpontban is számítógépek kapcsolnak. Ráadásul a hibás gépet autóval sem tudnánk szervízbe vinni, hiszen abban is egy fedélzeti számítógép végzi az ellenőrzést. És akkor még a munkahelyekről nem is beszéltünk. Lenne vajon víz, villany, működne a kábeltévé?

Természetesen a számítógépek nem lázadnak fel, hiszen nem gondolkodnak és nincs önálló akaratuk sem. Csak azokat az utasításokat hajtják végre, amelyeket az emberek adnak nekik jól vagy rosszul. A számítógépek használatát tehát el kell sajátítanunk. Nem pusztán a gépét és nem pusztán egy programét, hanem általában a számítógépekét és általában az informatikai eszközökét. Ezért tanulunk informatikát.

A számítógéppel annyi mindent lehet csinálni, hogy szinte lemondani sem lehet. Jelen sorok írója már harmincöt éve számítógépezik (nem folyamatosan, néha picit abbahagyja) és még mindig nem unta meg! Mi idén - veled együtt, kedves Hetedikes - először is megnézzük, hogy mi lakik egy számítógép belsejében, átismételjük a legalapvetőbb fogalmakat, majd részleteiben tárgyaljuk meg a számítógép fontos elemeit. Ezután megismerjük egy irodai programcsomag egyik programját,amivel szöveget fogunk szerkeszteni. Mikor ez már megy, átismételjük a tavaly tanult mappa-, és fájlműveleteket, valamint képet kapunk az internetes kártevőkről is. Ha ezzel megvagyunk, megtanulunk lenyűgözően szép és érdekes bemutatókat készíteni, fényképet átalakítani.