Kedves Hatodikos!
Amikor nagyszüleink hatodikosok voltak, még hírből sem hallottak a számítógépekről, mi pedig már szinte meg sem tudnánk lenni nélkülük...
Játsszunk csak el egy pillanatra a gondolattal: mi történne otthon, ha a számítógépek fellázadnának és megtagadnák a munkát? Természetesen nem tudnánk rajta játszani, internetezni, megnézni az e-mailjeinket. Szüleink sem tudnák így ismerőseikkel tartani a kapcsolatot, de nem tudnák elérni elektronikusan a bankszámlájukat sem. Hiába próbálnánk mobiltelefonon segítséget kérni, az is egy kis számítógép, tehát nem működne. A vezetékes telefon sem: a telefonközpontban is számítógépek kapcsolnak. Ráadásul a hibás gépet autóval sem tudnánk szervízbe vinni, hiszen abban is egy fedélzeti számítógép végzi az ellenőrzést. És akkor még a munkahelyekről nem is beszéltünk. Lenne vajon víz, villany, működne a kábeltévé?
Természetesen a számítógépek nem lázadnak fel, hiszen nem gondolkodnak és nincs önálló akaratuk sem. Csak azokat az utasításokat hajtják végre, amelyeket az emberek adnak nekik jól vagy rosszul. A számítógépek használatát tehát el kell sajátítanunk. Nem pusztán a gépét és nem pusztán egy programét, hanem általában a számítógépekét és általában az informatikai ezsközökét. Ezért tanulunk informatikát.
A számítógéppel annyi mindent lehet csinálni, hogy szinte lemondani sem lehet. Jelen sorok írója már harmincöt éve számítógépezik (nem folyamatosan, néha picit abbahagyja) és még mindig nem unta meg! Mi idén - veled együtt, kedves Hatodikos - először is megnézzük, hogy mi lakik egy számítógép belsejében, megtanuljuk a legalapvetőbb fogalmakat, megismerkedünk a billentyűzettel, egérrel részletesen, majd mappákat és fájlokat készítünk. Ha ezzel megvagyunk, megtanulunk lenyűgözően szép és érdekes bemutatókat készíteni, fényképet átalakítani. Mikor ez már megy, jól szétnézünk az interneten, megismerve annak fényes és sötét oldalát is. Ezután megnézzük, miként programozható egy számítógép, írunk egyszerűbb játékot és robotoknak parancsolgatunk.